Az iskolai testnevelés – 12 évnyi megaláztatás és szen - Nemzeti Alaptantervben, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Az iskolai testnevelés – 12 évnyi megaláztatás és szen

2016-04-25 16:23:53, hétfő


	Az érettségi időszakban mi másról is írhatnék, mint a gimnáziumi élményeimről, és akkori legnagyobb félelmemről: a tesióráról, amit a mai napig nem tudok értelmezni, megérteni a hazai keretek között. Sportos családból származom, volt nálunk - többek között - válogatott kézilabdás, tesitanár, maratonista, terepfutó, balettos, bírkozó. Aki nem sportolt magas szinten, az a Mátrában élt, így mindig hegymenetben közlekedett. Azt mondhatom, hogy transzgenerációsan nagyon sportos vagyok, a valóságban viszont én voltam a fekete bárány. Nem voltam tunya, elhízott gyerek és tini, viszont egyetlen egy sporthoz sem volt érzékem. A labdajátékokhoz lyukaskezű voltam, a tornához ügyetlen, a futáshoz gyenge. Az általános iskolai tesiórákat nem vették nálunk túl komolyan, így többnyire átvészeltem azokat. Amikor ötödik osztály környékén kizavartak minket, hogy fussunk egy kört a környező utcákban, én nemes egyszerűséggel lestoppoltam egy arra járó autót. A sofőr egyből felvett, valószínűleg megsajnált, mert elég vézna gyerek voltam, és elfuvarozott a cél közelébe. A remek problémamegoldásomnak köszönhetően elsőnek értem be, és ezzel sikerült jól összezavarnom a tanáromat, aki meglátva bennem a jövő olimpikonját benevezett egy helyi futóversenyre. Nem mertem megmondani, hogy csaltam, így két héttel később ciklámen mackóban vártam a rajtot egy négyszázas pályán. A többiek gyorsan elhúztak, én csúfosan lemaradtam, próbáltam őket utolérni, de nem sikerült. Végül az erőlködéstől sikerült hánynom is egyet a pálya szélén. Ekkor tanultam meg, hogy két dolgot nem szabad: futni és csalni. Aztán jött a gimnázium, ahol sikerült kifognunk egy szadista tesitanárt, aki mindenkit Katinak szólított. Rövid időn belül rettegni kezdtem az óráktól, mert azok számomra heti háromszor negyvenöt perc nettó megalázást jelentettek. És ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy mi értelme van ennek az egésznek, és ma is azt vallom, hogy a magyar testnevelés oktatásának tematikája megutáltatja a diákokkal a sportot. Szerintem középiskolában az ideális az lenne, ha a tesióra keretei között mindenki kiválaszthatna egy-két hozzá közel álló mozgásformát, és azzal kellene foglalkoznia hetente néhány alkalommal. Ehelyett mit csináltunk? Például kislabdát dobtunk. Én gimi elsőben 9 métert tudtam dobni (nem röhög), és az első próbálkozásom után a szadista azt hitte, hogy véletlenül kicsúszott a labda a kezemből, ezért felszólított, hogy próbáljam meg még egyszer. Ekkor összejött egy 12 méteres eredmény. Az óra azzal telt, hogy mindenki dobott hármat, a fennmaradó időben pedig ácsorogtunk az udvaron. Aztán volt a felemáskorlát, amin az osztályunk néhány tornászlányát kivéve senki semmit nem tudott megcsinálni többszöri nekifutásra sem, viszont a durván tériszonyos osztálytársunk is fel lett rá zavarva azzal az utasítással, hogy küzdje le a félelmeit. Szegény lány komoly pánikrohamot kapott a gyakorlat végére. Az én nagy kedvencem a szekrényen bukfencezés volt. Ez az a gyakorlat, amikor neki kell futni a szekrénynek, dobbantani egyet, majd megcsinálni rajta egy bukfencet előre. Na, ez nekem soha sem jött össze, mert rohadtul féltem, hogy kitörik a nyakam. Gyakoroltuk egy kicsit, majd a következő órán osztályozásra került a sor. A barátnőim galád módon bekamuztak mindenféle bajokat, és felmentést kértek, így egyedül maradtam. Apatikus fejjel vártam a sorsomat, a tanáromnak meg az a nagyszerű ötlete támadt, hogy én tíz lehetőséget kapok a feladat végrehajtására. Nekifutottam kétszer, dobbantottam, majd visszaestem a dobbantóra, a bukfenc pedig elmaradt. Erre kitalálta, hogy vegyünk le a szekrényből pár részt, mert biztosan azért nem megy ez nekem, mert alacsony vagyok. Na, most. Így még rosszabb lett a helyzet. Mert, ugye, így a kurva szekrény a combomig is alig ért, dobbantva meg kb. a térdem magasságába került, így lehetetlen rajta bukfencezni. Illetve lehet, de akkor már a levegőben bukfencezel, nem a szekrényen. Megpróbáltam háromszor, majd szóltam a szadistának, hogy nekem ez sajnos nem megy, adjon másik feladatot. Erre ő üvölteni kezdett velem, és adott egy egyest, mert feladtam. Azt mondta, hogyha kihasználtam volna a tíz lehetőségemet, akkor megkaptam volna a kettest. Hát, anyádat. Tudom én, hogy a sport kitartásra nevel, de azt a mai napig nem tudom megérteni, hogy miért kellett nekem ott mindenféle teljesen szürreális feladatokkal bohóckodnom éveken keresztül. Kosarazni és erősíteni szerettem, egyértelmű volt, hogy nem lesz belőlem élsportoló, mégis hetente többször kényszerítettek bele olyan tevékenységekbe, amelyek teljesen megutáltatták velem a mozgást, és amelyekhez számtalan kudarcélmény és kellemetlen szituáció kapcsolódott. Ez nem sport volt, hanem kényszerűen végrehajtott, statikus kínlódás. Olyanok voltunk ezeken az órákon, mint valami szarul sikerül artistaparódia. Én nem akartam megúszni a tesiórákat, én csak azt szerettem volna, hogy mozogjunk, és ebben örömünket leljük, és néha legyenek sikerélményeink is. Vagy legalább fogadják el azt, hogy nem lehetünk mindenben jók. “A műveltségterület kiemelt célja, hogy a rendszeres fizikai aktivitás minden tanuló életében jelentős szerepet kapjon, továbbá ennek révén minden tanulót élethosszig tartó egészségtudatos aktív életvezetésre szocializáljon. Az életkornak, érdeklődésnek és fizikai állapotnak megfelelő rendszeres fizikai aktivitás igényt teremt az öntevékeny testedzésre, önálló sportolásra és a motoros önkifejezésre, az önismeretben és önértékelésben fontos szerepet játszó saját testkép megismerésére, a testtudat kialakítására." - írják a Nemzeti Alaptantervben a testnevelés és sport alapelveiről, céljairól. Hát, én innen üzenem, hogy az iskolai tesiórák eléggé jelentős szerepet játszottak az életemben, de nem úgy, ahogyan azt eredetileg kitalálták. Nekem csak a kedvemet szegték, és inkább rombolták az önértékelésemet. Nekem az iskolai tesiórától nem lett testtudatom, nem nevelt sportos életre, és önkifejezni sem tanultam meg általa. És gondolom, az sem véletlen, hogy az élsportolókat kivéve az ismerőseim jelentős része felnőttként kezdett rendszeresen sportolni, mozogni, amikor maga választhatta meg a mozgásformát és annak fokát, valamint az edzőjét is. Elhiszem, hogy van tudományos magyarázata a testnevelés ilyen formában történő művelésének, és valakik szerint így lehet fejleszteni a testtudatot, de hogy ez engem nem vitt előre semmiben, az is biztos. Lehet, hogy ebben fontos szerepet játszott egykori tanárom is. Sportolni és sportos, mozgásban gazdag életre kell nevelni a fiatalságot, és ha bizonyos kor felett kicsit szabadabb lenne a sportválasztás, és ha mindenki figyelembe venné az egyéni képességeket, a legtöbb diák szeretne tesiórára járni. Itt kérek elnézést minden tesitanártól, aki másképp csinálja, nekem ilyenek az emlékeim. És még azt is tegyük hozzá, hogy én sok éve voltam diák, azóta remélhetőleg változott a helyzet. Én őszintén irigylem azokat, akiknek kellemes emlékei vannak a tesiórákról, és simán lehet, hogy ez olyan, hogy sokan meg más tantárgyat utáltak meg a diákéveik alatt. Nekem az utolsó évben lett egy nagyon szuper tanárnőm, aki mellett elkezdett feloldódni a tesiparám, de akkor már eléggé mélyen bennem volt a nemszeretem hozzáállás. Meséljetek pozitív tapasztalatokról is, ha van nektek. tollampapirom

0 komment , kategória: mások tollából

Címkék: műveltségterület, tapasztalatokról, önértékelésemet, sikerélményeink, egészségtudatos, tevékenységekbe, kényszerítettek, labdajátékokhoz, alaptantervben, osztálytársunk, szocializáljon, egyszerűséggel, végrehajtására, sportválasztás, kiválaszthatna, középiskolában, önértékelésben, artistaparódia, megismerésére, megutáltatták, felemáskorlát, élsportolókat, tornászlányát, lehetőségemet, futóversenyre, próbálkozásom, érdeklődésnek, kialakítására, osztályozásra, összezavarnom, önkifejezésre, tollampapirom, életvezetésre, dobbantottam, remélhetőleg, alapelveiről, érettségi időszakban, gimnáziumi élményeimről, hazai keretek, valóságban viszont, fekete bárány, labdajátékokhoz lyukaskezű, tornához ügyetlen, futáshoz gyenge, általános iskolai, környező utcákban, arra járó, sofőr egyből, jövő olimpikonját, helyi futóversenyre, négyszázas pályán, többiek gyorsan, Nemzeti Alaptantervben,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]